A fejlődés köszöntése!
„Hallom, hogy egyik lusztrumod letelt. / Pajtás, fogadd e csöndes éneket” – kezdetű versével köszöntötte Juhász Gyula anno Móra Ferencet abból az alkalomból, hogy életéből egy lusztrum, azaz öt esztendő letelt.
Így vagyok magam is a 682 esztendős Pécellel, amely most a 137. lusztrumát tapossa.
Méghozzá életerősen és vidáman, ismerve a város polgárainak erősségeit, közös erővel készen állva a jobbításra, a város fejlődésének egységes támogatására.
Az egységet az új képviselő-testület jelképezi, amely a péceliek elsöprő demokratikus akaratának megfelelően vehette át a stafétabotot, hogy ezt a festői fekvésű, értékes magyar kulturális hagyományokkal rendelkező Pest megyei települést még dinamikusabb fejlődési pályára emelje.
Az új városvezetés és a lakosság közös elszántságát már október óta több alakalommal volt szerencsém megtapasztalni.
A változás mindenkit izgalommal töltött el. És azzal a reménnyel, hogy ebben a lusztrumban – döntésüknek megfelelően – jobban fognak menni a dolgok, mint mentek korábban. Pedig korábban is sok fejlesztéshez sikerült állami segítséget kibirkózni, aminek aztán közösen örülhettünk egy-egy projekt befejezése kapcsán. Ennek a dinamikáját szeretnék növelni a helyiek, amivel a városháza új vezetésének célkitűzései teljesen egybeesnek. Teszem hozzá, az enyémek is.
Így együtt olyanok vagyunk – péceliek, városvezetés, országgyűlési képviselő – mint egy három lábú szék, amit – mint tudjuk – talán a legnehezebb felboritani. Nyugodtan mondhatjuk, hogy stabil alap, amire valóban lehet építkezni.
A lakossági és vezetési aktivitásról legutóbb a közelmúltban győződtem meg, amikor az országgyűlési képviselői fogadóórámat tarthattam a Városházán. Nyugodtam kijelenthetem, a választókörzetem egyik legaktívabb fogadóóráját tartottuk polgármester úrral. A péceliek nem törődtek a nyári délután kissé álmosító melegével, nagy örömömre egymásnak adták a kilincset. Sorakoztak a kérdések, a problémák, s mindent megteszek azért, hogy az adekvát válaszokat is glédába tudjuk állítani.
Ez számomra azt jelenti, hogy az elmúlt ciklusokat nem töltöttük el hiába közösen, mert ami az emberi kapcsolatokban a legfontosabb, a bizalom, az megvan a péceliek és az országgyűlési képviselőjük között.
Ez a legnagyobb kincs, ami élesztőként dagasztja a városi közösség kovászát. A bizalom, amely, mint az érzékeny vad, gyorsan elszelel, ha gyanús hangok megriasztják, s aztán annál nehezebb visszacsalogatni.
Ahogy választókörzetem más településein, úgy Pécelen sem kell visszacsalogatni. Megvan, jelen van, vigyázunk rá, hogy még sikeresebb holnapunk legyen. Szent István ünnepe előtt nem is lehet ennél nagyszerűbb üzenetünk egymásnak.
Juhász Gyula szavaival: „S álmodni vágyunk olykor, ami szép, / Mint alvó gyermek anyatej izét. / És néha tisztán, mélyen érzeni, / Hogy élünk s nemcsak tengünk erre mi!
Dr. Szűcs Lajos, Pécel országgyűlési képviselője