Gondolataim és tapasztalataim az elmúlt három évről
Volt egyszer egy választás 2019. október 13-án. Előtte néhány hónappal azt láttam, hogy azok az emberek, akik eddig vezették a várost, vagy akik indulnak még a választáson polgármesternek, képviselőknek, ők nem megfelelő választási lehetőségek és ennél több kell a városnak.
A választás eredménye megmutatta, hogy a péceli polgárok is így gondolták, de hogyan is indult ez az egész, és miért pont én?
Kilenc év alatt egyetlen egy képviselő, alpolgármester sem tudta vagy akarta felépíteni magát polgármesterré. Volt képviselő, aki felállt, éttermet, újságot, mindent feladott és volt két alpolgármester is, akik látták, hogy az akkori polgármesterünk egyáltalán nem olyan erkölcsös és tehetséges, mint ahogy beállítja magát a sajtóban. Az egyik alpolgármester nem is kapta vissza a korábbi polgármestertől a kölcsönadott több mint tízmillió forintját, ezért végrehajtót kellett megbízni a pénz visszaszerzésével. Így valószínűleg Pécel város polgármestere volt talán az egyetlen Magyarországon, az akkori városvezetők közül, akinek végrehajtó vonta a fizetése jelentős százalékát. Ilyen ember volt az elődöm és ilyen emberek voltak a mellette képviselőként dolgozó munkatársai.
Ezek az emberek, és akikről még hallani lehetett, hogy indulnak, soha nem győztek volna egy fejlődni vágyó városban. Hiszen sem pénzt nem szántak a kampányra, sem a koncepciójuk nem volt kidolgozva. Hiszen, ha valakinek nincs legalább 7-8 ember, jó barát az ismeretségi körében, annak sajnos esélye sincs. Akinek nincs pénzügyi háttere, hiteltelen. A város lakói tisztán szimpátia alapján nem fogják megválasztani polgármesternek. Látniuk kell, hogy nem csak üres ígéretek vannak mögötte, hisz saját magát is meg tudta valósítani és anyagilag is képes menedzselni az életét.
Én szerencsés vagyok, mert az életem úgy élem és éltem, hogy nem okozott problémát megkeresni a megfelelő embereket képviselőknek, és a szükséges pénzügyi fedezet előteremtése sem volt megoldhatatlan feladat.
Ami viszont a leglényegesebb, tudtam és éreztem, hogy lehet és tudom is ezt jobban és tisztességesebben csinálni!
Egy-két gondolatban jellemezném az elmúlt három évet
Az első két év káoszkezelés volt. A Covid, az óriási infláció, a jelentős adóbevétel csökkenések, elvonások hatalmas nehézségeket okoztak. Volt öt pályázat még a 2015-2016-os évből, amiket nem kezdtek el, amikbe belekezdtek, azokkal pedig az volt a baj, ahogyan elkezdték őket. Ilyen volt a VEKOP keretei közt megkezdett projekt, mellyel a szegregátum felzárkóztatása volt a cél Újtelepen, vagy az új orvosi rendelő épülete. Ezek óriási problémákat okoztak az anyagilag már így is hátrányos helyzetben lévő önkormányzatunknak. De ezeken a gondokon kívül meg kell említenem az elhamarkodott ígéreteket is, melyek az aláírt vállalásokkal együtt, mintegy fél milliárdos adósságot hagytak örökül nekünk. Ez nagyon nagy terhet rótt az új városvezetésre, már rögtön a „csatasorba állásunkkor”. Most járunk a harmadik évben, amikor pedig minket is, ugyanúgy, mint a lakosságot, utolért ez a rettenetes infláció, az ugrásszerű áremelkedés és még sorolhatnám. Ezt sajnos napjainkban senkinek sem kell magyarázni.
Kezdő polgármesterként kezdő képviselőkkel kezdtem bele a város vezetésébe. Ezt is tanulni kell, mint minden mást az életben. Ahogy ez más városokban is jellemző, Pécelen is meg kellett küzdeni a kétszínű emberekkel, más képviselő-testületnek is megvannak a maga harcai, nekünk is meg kellett küzdenünk ezekkel az elmúlt közel három évben. Kezelnünk kellett a kezdeti sikertelenséget és a közösségi médiában történő megjelenéseket, az azon keresztül minket érő támadásokat is. Kezelnünk kellett a többi korábbi képviselőt, természetesen a mellettem dolgozókat is, legfőképpen azt a kollégámat, aki még az esküt sem tette le. Ez már önmagában is megmutatja, mennyire veszi komolyan a munkáját. Közszájon forog a mondása is, miszerint „addig csinálom, amíg jól szórakozom.”
Mi más mentalitással kezeljük a képviselőséget. Az előző vezetésnél ugyanennek a képviselő úrnak a rokona volt az alpolgármester. Ő 2018-ban majdnem nyolcmillió forinttal a zsebében állt fel és ezt követően még egy évig asszisztált az akkori városvezetésnek, mint képviselő. 2020 novemberében nekem is elhagyta az egyik alpolgármesterem a székét. Nem kért és nem is kapott ezért pénzt és önként mondott le a tisztségéről, a négy évre kivetített több tíz millió forintos munkabéréről, saját döntése alapján. Ilyenek az én barátaim, az én képviselőtársaim. Nincsenek földjeik, gazdasági társaságaik, gazdag rokonaik, nem élősködni akarnak a városon. Ami az előnyük, az az én szempontomból a hátrányuk is, hiszen, ha akarnám sem tudnám megszerezni a szavazataikat azzal, hogy előnyös szerződést kötök a cégeikkel vagy belterületbe vonom a földjüket. Biztos egzisztenciával és becsületes lélekkel rendelkeznek. Rendeztük a sorainkat és megyünk tovább előre.
Befejeztünk három folyamatban lévő pályázatot
A sikerek feltöltenek energiával és erőt adnak ahhoz, hogy tovább menjünk, együtt. Nem részegítenek meg minket, támogatnak a további eredményeinkhez vezető úton, melynek a végén mindig megvalósuló és befejezett történetek vannak. Bár ez az út egyre rögösebb, mert például megpályáztuk a Zsigmondi utca felújítását, ami nekünk több mint a duplájába fog kerülni, míg elődeinknek csak 10%-os áremelkedéssel kellett volna számolniuk, annak idején egy hasonló pályázatnál a 2019 előtti időszakban. Akkor még az adóbevétel majdnem a duplája volt a mostaninak és nem volt Covid, elvonások és háborús infláció sem.
Sokan kérdezik tőlem, hogyan készülünk a választásokra?
20 hónap van a választásokig, de a képviselőtársaimmal nekünk eddig sem a választás volt a leglényegesebb szempont a munkánk során. Inkább az előttünk álló kihívásokra koncentrálunk. A választással is foglalkozunk majd természetesen, de erre elég lesz 2-3 hónappal előtte fókuszálnunk, amikor már tisztán látjuk az ellenzék táborát. Addig szeretnénk még tovább juttatni a várost a fejlődés útján. Szeretnénk befejezni a csapadékvíz elvezetés II. ütemét. Még rettentő sok munka vár ránk a kereskedelmi központtal kapcsolatban. Beadtunk egy pályázatot a Rákóczi út és a hozzá tartozó járda felújítására közel egy kilométeres szakaszon, egyet pedig a Páskom lakópark környezetének vállalkozásfejlesztésére. Ezek uniós pályázatok. Ha megérkezik a fedezet az államkincstárhoz és már látják mekkora forrásból gazdálkodhatnak, akkor kezdik bírálni a beérkezett pályázatokat.
Engedjék meg nekem, hogy értékeljem Pécel eddigi fejlődését és elmondjam, hogy mit csinálok másképp.
Az elmúlt 30 év Pécelen megmutatja az elhibázott döntéseken alapuló problémák egymásra rakodásának sehová sem vezető útját.
Én a felmerülő problémákat, kezeltem és törekedtem a megoldásokra. Például a Határ úti kerítések körül kialakult fejetlenséget is besöpörhettem volna a szőnyeg alá, de nem tettem. Elődjeink egy komplett gyárat tettek úgy oda, hogy biztosan látták a problémát, csak sem a képviselőjük, sem a polgármesterük nem foglalkozott vele.
Vannak olyan polgármesterek, akik szeretnek szerepelni. Meglovagolnak divatos, kampányszerű dolgokat. Én nem vagyok ilyen típus. Jókat mosolygok magamban, amikor például aláírásgyűjtéssel próbálnak eredményt elérni, pedig ez csak egy látszatintézkedés. Maga az aláírásgyűjtés még nem egy kézzel fogható eredmény, ez csupán az exhibicionista polgármesterek bulvár húzása, ami színtisztán a magamutogatásról szól.
Természetesen ettől még jó polgármesterek lehetnek, de ez nézőpont kérdése. Van, aki szerint egy polgármesternek legalább egy diplomával kell rendelkeznie, ami ugye magával vonz legalább egy nyelvvizsgát is. Van, aki azt várja el, hogy olyan vérbeli szónok legyek, mint Cicero és egy március 15-ei ünnepségen úgy szavaljam a Nemzeti dalt, mint annak idején Petőfi, és vannak, akik azt várják tőlem, hogy olyan aktív és olykor hamis képet mutató közösségi életet éljek, mint némely celeb, a mai divatos szóval élve. Ezeknek az elvárásoknak valószínűleg soha nem fogok megfelelni. Viszont eltökélt szándékom, hogy azoknak az embereknek, akik rám szavaztak - rám, aki valóban nem egy erkölcsrendész, de egészséges erkölcsi érzékkel rendelkezem –, azoknak az embereknek, akik a tisztességes munkára szavaztak, nekik mindenképpen megfeleljek és remélem, közben újabb választók fordulnak majd azok felé az értékek felé, amiket én képviselek a képviselőtársaimmal. Kétségtelen, vannak hibáim, de amennyire tőlem telik, a polgármesteri munkámmal a tökéletességre próbálok törekedni.
Világéletemben azt néztem, még sikeres vállalkozóként is, hogy hogyan maradjak tisztességes és azt tudom mondani, ez sikerült. Sokat jelentett számomra az alkalmazkodás, de legfőképpen az, hogy életem folyamán mindig készen álltam, akár többször is, a saját szemléletem formálására.
Huszonévesen sokat dolgoztam, úgy hiszem, ez volt a „szorgalmas vízhordó” korszakom. Harmincas éveimben, már némi tőkével, kezdő vállalkozóként, még mindig sok munkával, de látóköröm bővülésével már más szemlélettel figyeltem a világot. Negyvenes éveimben már sikeres vállalkozónak nevezhettem magam, ezzel a szemlélettel már elérhettem egy biztos egzisztenciát. Közben a családi életemben is változás történt. Azt szokták mondani, hogy a tragédiák vagy szenvedélybeteggé teszik az embert, vagy változásra késztetik. Tehát ott álltam az átértékelt életemmel és a soha nem remélt pénzügyi hátteremmel, és ekkor jött 2019. Amikor láttam, hogy van egy feladat, amit én valószínűleg jobban is tudnék csinálni, mint az előző városvezetés. Tudtam, hogy ez is egy nagy szemléletváltás lesz, hiszen el kellett engednem a vállalkozói gondolkodásmódomat és ismét változnom kellett.
Erre a változásra továbbra is hajlandó és képes vagyok. Már mindent elértem a magán- és üzleti életemben, amit akartam, így az egyetlen célom az maradt, hogy minél többet tegyek a városunkért, Pécelért.
Horváth Tibor polgármester